Ismerkedés, beszoktatás – mindenki a saját ritmusában


A Kuckóba történő beszoktatás a bölcsődékhez hasonlóan zajlik, de figyelembe vesszük a családonként eltérő igényeket is.

Vannak családok, ahol mindkét szülő dolgozik, vagy a kisgyermekkel addig otthon maradó szülőnek váratlanul munkát ajánlanak, ilyenkor gyorsabb a beszoktatás, az érkező gyermek is érzékeli a helyzet szükségességét, és hamar alkalmazkodik a család új életformájához: anya, apa dolgozik,ő pedig a Kuckóba (bölcsibe, kicsi oviba, ki hogy hívja) érkezik reggel.

Van olyan család, amely szeretné, hogy óvoda előtt közösséghez szokjon a gyermekük, vagy úgy érzik, gyermekük számára elérkezett az idő, hogy megismerjen egy kisebb közösséget. Az is előfordulhat, hogy anyának szüksége van egy vagy két, esetleg három napnyi másfajta elfoglaltságra, otthoni munka miatt, vagy a kistestvér gondosabb ellátása kedvéért. Előfordulhat, hogy ilyenkor lassabb az elválás folyamata, több idő jut a látogatásokra, a lassú ismerkedésre.

A gyorsabb és a lassabb folyamatnak is megvannak az előnyei, egyik sem rosszabb a másiknál, de mindkét esetben nagyon fontos az oly sokat emlegetett önazonosság.

A család részéről ez a gyereknek nyújtható legnagyobb figyelem. Közvetítése annak, hogy ez az ő kalandja, úgy hogy közben az egész család rá figyel, és mégis engedik egy kicsit nagyobbá válni. Egy kicsit elengedik a kezét, és közben büszkék rá, hogy ezt a lépést mindannyiuknak sikerült megtenni. Ez utóbbi azért is fontos, mert itt nem csak a kisgyermek lép, hanem az egész család. A szülők, sok esetben nagyszülők is, kicsit kijjebb engedik azt a kicsi gyermeket, aki addig teljesen tőlük függött. Önfeladás ez egy kicsit az ő számukra is.

A mi részünkről az önazonosság azt jelenti, hogy minden kisgyermek más, egyedi és utánozhatatlan. Külön-külön meg kell ismernünk őket szokásaikkal, szeretett dolgaikkal, félelmeikkel együtt, és eszerint kell fogadnunk őt. Van akit bátran biztathatunk játékra, kézen foghatjuk és máris együtt játszik velünk, van akit óvatosan kell megkörnyékezni, inkább a kísérő szülővel együtt hívogatni, vagy hagyni, hogy egyedül fedezze fel az új környezetet, magában, és később ő kezdeményezze a kapcsolatot velünk. Ha hagyjuk az ismerkedést a maga útján folyni, bátran hagyatkozhatunk a közben érkező jelzésekre, és reagálhatunk azokra őszintén – önazonosan.